Bárdy György
(Bp., 1921. máj. 26.– ) színész
Született: Budapest, 1921. máj. 26.

1945-től játszik hivatásos színházban. A Magyar Színházban szerepelt, amikor Várkonyi Zoltán – aki már a háború előtt felfigyelt a tehetséges kispesti diákszínjátszóra – szerződtette frissen megalakult Művész Színházába. Fellépett a Casanova és az Arizona Irodalmi Varietében. 1946-ban Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba, ahol 1949-ig játszott. 1949–51-ben a Vidám, 1951-től 1958-ig a Madách, 1958–59-ben a Nemzeti Színházban játszott, majd három évig erdészként dolgozott. 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban folytathatta pályáját. 1964 óta a Vígszínház művésze. Markáns, férfias, ironikus alkata, drámai ereje intrikus szerepekre predesztinálja. Fanyar humorral átszőtt vígjátéki figurái emlékezetesek. Jászai Mari-díjas (1958), érdemes művész (1983). 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. F.Sz. Ficsúr (Molnár F.: Liliom); Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera); Coriolanus (Sh.); Bimbi, a markecoló (Csurka I.: Az idő vasfoga); Milt (Schisgal: Szerelem, ó!); Petipont (Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Chandebise/Poche (Feydeau: Bolha a fülbe); Himaláj herceg (Gombrowicz: Operett); Mors (Mamet: Floridai öröklakás eladó).




Béres Ilona
színésznő
Született: Kispest, 1942. jún. 4.

1964-ben, a SzAk elvégzése után a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1966-tól a Madách, 1967-től a Nemzeti, 1969-től a Vígszínház tagja. 1984 óta a Nemzeti Színházban játszik. Egyénisége hősnői és lírai szerepekben egyaránt jól érvényesül. Számos filmben szerepelt. Jászai Mari-díjas (1973), érdemes művész (1983). F.Sz. Rosalinda (Sh.: Ahogy tetszik), Sen Te (Brecht: Jó embert keresünk); Olympia (Molnár F.); Vanda (Szakonyi K.: Adáshiba); Marianne (Déry T.–Presser G.: Képzelt riport...); Sarlotta Ivanovna, Ljubov Andrejevna (Csehov: Cseresznyéskert); Ratched nővér (Kesey–Waserman: Kakukkfészek); Elmira (Molière: Tartuffe).




Bodrogi Gyula
színész, rendező, színházigazgató.
Született: Budapest, 1934. április 15.

1951–54-ben néptáncos volt. 1958-ban szerzett diplomát a SzAk-n. 1958–1982 között a József Attila Színház tagja, meghatározó színészegyénisége. 1982 óta a Vidám Színpad műv.-i ig.-ja. Temperamentuma, fiús bája, rendkívüli tánctehetsége hosszú időre a zenés vj.-ok állandó hősévé avatta. Jellemformáló készségét, sokoldalú színészi képességeit inkább a film, ill. más színházak kísérletezőbb kedvű rendezői aknázták ki. Ezekben az alakításaiban már ott rejlettek a későbbi karakterváltás csírái. Megtört, esendő kisemberek, hétköznapi tragédiák elevenednek meg az érett színész játéka nyomán. Sikeres színházvezető. Rendez, koreografál, 1975 óta tanít a SzAk-n. Kétszeres Jászai Mari-díjas (1962, 1967), érdemes (1973) és kiváló művész (1983). F.Sz. Leprás Mátyás (Brecht–Weill: Koldusopera); Andrej (Rozov: Felnőnek a gyerekek); Bálint (Hubay M.–Vas I.–Ránki Gy.: Egy szerelem három éjszakája); II. Richárd (Sh.); Tom (Williams: Üvegfigurák); Raoul (Deval: Potyautas); William Cardew (Maugham–Nádas G.–Szenes I.: Imádok férjhez menni); Julien (Barillet–Grédy–Nádas G.–Szenes I.: A kaktusz virága); Truffaldino (Goldoni: Két úr szolgája); Oszkár Zürcsev (Katajev: Bolond vasárnap); Gáspár (Vaszary G.: Bubus); Seress Rezső (Müller P.: Szomorú vasárnap). F.R. Feydeau: Zsákbamacska; Katajev–Aldobolyi N. Gy.: Bolond vasárnap; Fekete S.: A Lilla villa titka; Lengyel M.: Ninocska; Döme Zs.–Szenes I.: Az utolsó bölény.




Dózsa Imre
táncos, balettpedagógus, balett- és színházigazgató
Budapest 1941. november 9.

Az ÁBI-ben 1959-ben szerzett balettművész diplomát. Az Operaház tagja lett 1959-ben, magántáncos, 1983-tól balettmester. 1970–1975 között a Svéd Királyi Balett szólistája, valamint a berlini Deutsche Oper és a London Festival Ballet vendégszólistája. Az ÁBI ig.-ja 1979–1983 között, majd az ÁBI Táncművészeti Főiskolává alakulásától főig.-ja 1991-ig, azóta műv.-i vez. és balettmester. Bp.-i tevékenységével párhuzamosan 1989–1991 között a chilei Állami Színház balettig.-ja is. 1983–1984 között az Operaház balettig.-ja. Kiváló danseur noble, aki azonban a klasszikus-romantikus balettművek főszerepei mellett a modernebb alkotásokban is hasonlóan magas színvonalon fogalmazta meg szerepeit. Kossuth-díjas (1978), Liszt Ferenc-díjas (1964), érdemes (1975) és kiváló művész (1983). F.Sz. Herceg (Vojnonen: Diótörő); Desirée (Petipa: Csipkerózsika); Albert (Lavrovszkij: Giselle); Amyntas (Seregi L.: Sylvia); Művész (Seregi L.: A cédrus); Jézus (Fodor A.: A próba); Szolor (Petipa: Árnyak tánca); Apolló (Balanchine); főszerep (Fodor A.: Gyermekgyászdalok, Ecloga); főszerep (Balanchine: C-dúr szimfónia); főszerep (Béjart: Ez lenne a halál?).


Keveházi Gábor
táncos, koreográfus, balettigazgató
Született: Budapest 1953. február 23.

Az ÁBI-t 1971-ben végezte el, majd egy éven át Leningrádban ösztöndíjas, Bregvadze növendéke volt. 1972-től az Operaház tagja, 1973 óta magántáncosa, 1989–1992 között balettig. A 80-as évek elejétől kezdve főként kisebb szórakoztató darabokat koreografált. Részt vett az operaházi stúdió munkájában. Kiváló technikájú danseur noble, aki a balettirodalom szinte minden főszerepét eltáncolta itthon és számos külföldi vendégszereplése során. A várnai Balettverseny második helyezett (1984), a Tokiói Balettverseny legjobb férfitáncosa (1976), Nizsinszkij-díjas (1976), Kossuth-díjas (1990), Liszt Ferenc-díjas (1977), érdemes (1983) és kiváló művész (1986). F.Sz. Albert (Lavrovszkij: Giselle); Herceg (Vojnonen: Diótörő); Királyfi (Seregi L.: A fából faragott királyfi); Herceg (Messzerer: A hattyúk tava); Művész (Seregi L.: A cédrus); Kiválasztott ifjú (Béjart: Tavaszünnep); Spartacus (Seregi L.); Amyntas (Seregi L.: Sylvia); Apolló (Balanchine); Rocky (László K.: Derby); Tybalt (Seregi L.: Rómeó és Júlia).




Miller Lajos
énekes
Született: Szombathely, 1940. január 23.

Tanulmányait 1961-től 1968-ig végezte a Zak-n dr. Sipos Jenő növendékeként. 1968–1986 között az Operaház magánénekese. Több nemzetközi énekverseny díjnyertese (Párizs, 1974; Budapest, 1975; Treviso, 1975). 1986-tól szabadfoglalkozású énekművész. Rendszeresen fellép a milánói Scala, a római opera, a bécsi Staatsoper, a müncheni Bajor Állami Opera, a párizsi Nagyopera, valamint a Buenos Aires-i Teatro Colón színpadán. Elsősorban Verdi vezető lírai bariton szerepei tartoznak a repertoárjához, amelyek közül számosat lemezre is rögzített. 1980-ban Kossuth-díjjal, 1974-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. F.Sz. René (Verdi: Az álarcosbál); Simone Boccanegra (Verdi); Posa (Verdi: Don Carlos); Wolfram (Wegner: Tannhäuser); Valentin (Gounod: Faust); Anyegin (Csajkovszkij); Scarpia (Puccini: Tosca); Michonnet (Cilèa: Adriana Lecouvreur).




Moór Mariann
Született: Budapest 1943. február 5.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1965-ben végzett. Tanulmányai végeztével a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1969-től a Nemzeti Színház, 1984-től a Madách Színház tagja volt. 1992-től ismét a Nemzeti Színház társulatának művésze, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja.

Kitüntetései: Jászai Mari-díj 1969, 1978, Farkas-Ratkó díj 1981, SZOT-díj 1983, Érdemes művész 1984, Erzsébet-díj 1992, A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1993, Kiváló művész 1999, Sík Ferenc emlékgyűrű 2001, Főnix-díj 2003. Kossuth-díj 2004. A Nemzeti Színház örökös tagja.

Főbb szerepei: Legfontosabb alakításai: CATHERINE (Miller: Pillantás a hídról), KATRIN (Miller: Édes fiaim), SZASA (Csehov: Ivanov), ROXANE (Rostand: Cyrano), JULIKA (Molnár: Liliom), LAURENCIA (Lope de Vega: A hős falu), BEATRIX (Molnár: A hattyú), MARJA (Gogol: A revizor), DON ANGELA (Calderon: Huncut kísértet) TÍMEA (Jókai: Az aranyember), MELINDA (Katona: Bánk bán), MATILD (Németh László: VII. Gergely), RUTH (Paul Zindel: A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre), PÓLIKA, ZSANI NÉNI (Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül), GIZI (Spiró: Esti műsor), - CANINA (Jonson: Volpone), SOPHIE (Rolland: A szerelem és a halál játéka), ILA (Szakonyi: Ki van a képen), CAESONIA (Camus: Caligula), ROXANE (Sütő: A szúzai menyegző), MARY (Kerr: Mary, Mary), DELILA (Ayckbourne: Hálószoba komédia) ZSUZSA (Popper: Színes pokol), ARABELLA (Sütő: Káin és Ábel), LUISE (Miller: Bűnbeesés után), ANNA PAVLOVNA (Osztrovszkij: Jövedelmező állás), ELIZABETH PROCTOR (Miller: A salemi boszorkányok), LILI HOFBERG (Németh Ákos:: Lili Hofberg), DOMINIQUE BEAUREVERS (Achard: A bolond lány), MAMA (Örkény: Pisti a vérzivatarban), GÖRGENNÉ (Gyurkovics: Halálsakk), BEATRIX (Molnár: A hattyú), MÁLI (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival), LORÁNTFFY ZSUZSANNA (Páskándi: Tornyot választok), ÖZVEGY BATTHYÁNY LAJOSNÉ (Illyés: Különc), CAMILLA (Szigligeti: Liliomfi), ÁGNES (Pozsgai: Törődj a kerttel), LAURA (Deval: Francia szobalány), SOPHIE GRÓFNÉ (Molnár: Panoptikum), JÁSZÓNÉ, DEÁK MÉDEIA (Göncz: Magyar Médeia), CECÍLIA (Zimmer-Kohlhaase: Hal négyesben), ELÍZ (Szakonyi: Vidám finálé), MARGIT (Németh László: Villámfénynél), PLANKERHORST ANTOINETTE (Jókai: A kőszívű ember fiai), ELLA (Sütő: Balkáni gerle), A MAMA (Pianosa-Pozsgai: A család játékai), MERTEUIL MÁRKINÉ (Choderlos de Laclos-Vidnyánszky: Veszedelmes viszonyok), SONIA (Loleh Bellon: A csütörtöki hölgyek), A PATIKUSNÉ (Szép ernő: Patika), DAISY (Simon Gray: A játék vége), COUCCOASÉ BÁRÓNŐ (Feydeau: Meglőttük a fényes sellőt), BELÍZA (Moliére: Tudós nők), ZSÓFI (Balázs Ágnes: Andersen),




Sass Sylvia
énekesnő
Született: Budapest 1951. július 12.

Tanulmányait 1970–72-ben végezte a Zak-n Révhegyi Ferencné irányításával. 1972-ben a Kodály-, 1973-ban a szófiai énekverseny győztese, 1974-ben a moszkvai Csajkovszkij-énekversenyen második díjat kapott. 1972-ben szerződött az Operaházhoz, ahol az Istenek alkonya (Wagner) Gutrune szerepében mutatkozott be. Verdi és Puccini operáiban aratta első sikereit. A 70-es években kiemelkedő alakítást nyújtott Bellini és Verdi operáinak drámai hősnőjeként a Lamberto Gardelli által irányított felújításokon. Nagy elismeréssel fogadták alakításait a kortárs m. szerzők operáiban. A világ számos híres operaházában szerepelt. Művészetét a legnagyobb lemezcégek felvételei örökítették meg. 1979-től külföldön lép fel. 1976-ban Liszt Ferenc-díjat, Székely Mihály Emlékplakettet, 1978-ban érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Norma (Bellini); Violetta (Verdi: Traviata); Tosca (Puccini); Lady Macbeth (Verdi: Macbeth); Turandot (Puccini); Judit (Bartók B.: A kékszakállú herceg vára).


Főoldal | Történetünk | Kurátorok | Galéria | Mecénásaink | Rólunk írták | Súgó
Copyright © 2007

Created by V.C.D. Informatika