Bánsági Ildikó

(Bp., 1947. okt. 19.– ): színésznő. 1972-ben a SzAk elvégzése után Debrecenbe szerződött, 1973-tól a József Attila Színház, 1976-tól a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt, 1990-től a Nemzeti Színház művésznője. Eredeti, ösztönös tehetsége, női bája drámában és vígjátékban egyaránt jól érvényesül, több filmben nyújtott sikeres alakítást. Jászai Mari-díjas (1981).

főbb szerepei: Katalin (Sh.: A makrancos hölgy); Beatrice (Sh.: Sok hűhó semmiért); Abigail (A. Miller: A salemi boszorkányok); Y (Csurka I.: Deficit); Zsuzsanna (Fejes E.: Jó estét nyár...); Hyppolita–Titánia (Sh.: Szentivánéji álom); Veronika (Schwajda Gy.: Csoda); Ilma (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Almaviva grófné (Beaumarchais: Figaro házassága).



Pécsi Ildikó

(Polgár, 1940. máj. 21.– ): színésznő, rendező. 1962-ben végezte el a SzAk-t és a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1966–1970 között a Vígszínház tagja volt. Három-három évet töltött a Mikroszkóp Színpadon és a kecskeméti Katona József Színházban. 1976–1985 között a Radnóti Színpadon, 1985-től 1990-ig a Népszínházban játszott. 1990 óta a József Attila Színház művésznője. Pályája kezdetén naivaszerepeket alakított, később erős jellemábrázoló készségének és jó humorának köszönhetően kiváló karakterszínész lett belőle. Sokoldalú művésznő. Színészeten kívül írással, rendezéssel, tanítással is foglalkozik. 1979-től a Színész Szakszervezet elnökségi tagja. A Gödöllői Nyári Játékok művészeti tanácsadója. Több sikeres film főszerepét játszotta el. 1976-ban Jászai Mari-díjat, 1980-ban érdemes művész, 1987-ben pedig kiváló művész kitüntetést kapott.

főbb szerepei: Abigail (Miller: A salemi boszorkányok); Lavinia (O’Neill: Amerikai Elektra); Josie (O’Neill: Boldogtalan hold); Gertrud (Sh.: Hamlet); Biborka (Schwajda Gy.: Csoda magyar módra); Emily Dickinson (Luce: Amherst szépe); Muskátné (Molnár F.: Liliom); Warrenné (Shaw: Warrenné mestersége); Klára (Nádas P.: Takarítás). F.R. Maugham–Nádas G.–Szenes I.: Imádok férjhez menni!; Karinthy F.: Dunakanyar; Hámori T.: A gyilkos én vagyok. Önálló estjei: Szerelem; Virágok és kígyók között; Egyedül; Bizalom; Görögnek születtem (Melina Mercouri-est). Könyve: Kerek erdő meséje (1990).



Eperjes Károly

(Hegykő, 1954. febr. 17.– ): színész. 1980-ban végezte el a SzAk-t és a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1981–1987 között a Katona József Színház művésze volt. 1987–88-ban a Radnóti Színpad tagja. 1988 óta szabadfoglalkozású színművész. Öntörvényű művész, alakításaiból a saját energiájából épülő teljes átélés árad. Több sikeres film főszerepét játszotta el. 1986-ban kapott Jászai Mari-díjat.

főbb szerepei: Silvius (Sh.: Ahogy tetszik); Joey (Pinter: Hazatérés); Leandro (Gozzi: A szarvaskirály); Aufidius (Sh.: Coriolanus); MacMurphy (Kesey–Wassermann: Száll a kakukk fészkére); Lee (Shepard: Valódi vadnyugat); Palaestrio (Plautus: A hetvenkedő katona); Ember (Schwajda Gy.: Himnusz); Stephano (Sh.: A vihar); Davies (Pinter: A gondnok).


Koncz Gábor

(Mezőkeresztes, 1938. júl. 8.– ): színész, rendező. 1963-ban fejezte be a SzAk-t, majd egy-egy évadot Miskolcon és Kecskeméten töltött. 1965–1974 között a József Attila Színház, 1974-től a Vígszínház tagja. 1984 óta a Madách Színházban játszik és rendez. Erőteljes, nagy jellemformáló erővel rendelkező színész, gyakran filmezik. Jászai Mari-díjas (1968), érdemes művész (1982).

főbb szerepei: Szakhmáry Zoltán (Móricz Zs.: Úri muri); Henrik király (Anouilh: Becket); Randle P. Murphy (Kesey–Wasserman: Kakukkfészek); John Proctor (Miller: A salemi boszorkányok); Vang, vízárus (Brecht: A szecsuáni jólélek); Márton (Görgey G.: Komámasszony, hol a stukker?); Gens (Sobol: Getto); Kent (Sh.: Lear király). F.R. Fo: Nyitott házasság; Achard: A bolond lány.



Tréfás György

(Bp., 1931. okt. 6.– ): énekes (basszus). Zenei tanulmányait magánúton végezte. 1952–1957 között a Honvéd Művészegyüttes tagja, 1957 óta a debreceni Csokonai Színház magánénekese. Több külföldi turnén szerepelt nagy sikerrel. Oratóriuménekesként is elismert. Alakításait drámai erő és mély emberismeret jellemzi, mindig a tökéletes színpadi kidolgozottságra, teljes átélésre törekszik. Liszt Ferenc-díjas (1968), érdemes (1980) és kiváló művész (1990).

főbb szerepei: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola); Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Leporello (Mozart: Don Giovanni); Zakariás (Verdi: Nabucco); II. Fülöp (Verdi: Don Carlos); Doszifej (Muszorgszkij: Hovanscsina).



Mészöly Katalin; Pergely

 (Bp., 1949. febr. 6.– ): énekesnő (mezzoszoprán). Tanulmányait magánúton, dr. Sipos Jenő irányításával végezte, majd a salzburgi Mozarteumban folytatta. Pályafutását az Operaház énekkarában kezdte, majd 1967-ben Lolaként (Mascagni: Parasztbecsület) mutatkozott be. 1968–1976 között a Pécsi Nemzeti, 1976–77-ben a debreceni Csokonai Színház, 1977-től az Operaház magánénekese a drámai alt-mezzo szerepkörben. Vendégszerepelt Európa számos operaszínpadán. Liszt Ferenc-díjas (1975), Melis György-díjas (1988).

főbb szerepei: Ulrica (Verdi: Az álarcosbál); Eboli (Verdi: Don Carlos); Erda (Wagner: A Rajna kincse); Bonillon hercegné (Cilèa: Adriana Lecouvreur).



Lőcsei Jenő

(Putnok, 1956. máj. 11.– ): táncos, koreográfus. Az ÁBI-ben 1976-ban végzett. Egy évig Leningrádban ösztöndíjasként tanult tovább. 1977 óta az Operaház tagja, 1982-től 1987-ig magántáncosa, és párhuzamosan a bécsi Staatsoper szólistája is. 1988-tól a norvég Nemzeti Balett vezető szólistája, 1989-től 1991-ig a nyugat-berlini Deutsche Oper vezető szólistája volt. Lírai alkatú, rendkívül szép vonalú, tiszta technikájú klasszikus táncos, aki a klasszikus, neoklasszikus és modern szerepeket hasonlóan magas színvonalon, ihletetten formálja meg. Első koreográfiáját Königer Miklós tévéfilmjéhez készítette, a Haláltánchoz, melynek főszerepét is eltáncolta. Liszt Ferenc-díjas (1983), érdemes művész (1986).

főbb szerepei: Crassus (Seregi L.: Spartacus); Colas (Ashton: A rosszul őrzött lány); Tűzmadár (Béjart); Művész (Seregi L.: A cédrus); Rómeó (Seregi L.: Rómeó és Júlia); Jézus (Fodor A.: A próba); Zuhatag (Ailey: A folyó); Herceg (Vojnonen: Diótörő); Desiré (Nurejev: Csipkerózsika); Herceg (Nurejev, ill. Grigorovics, ill. Róna V.: Diótörő); Kiválasztott fiú (Béjart: Tavaszünnep); Colas (Spoerli: A rosszul őrzött lány).


Pártay Lilla

(Bp., 1941. okt. 25.– ): táncosnő, koreográfus. Balett-tanulmányait Nádasi Ferenc osztályában végezte 1954–1961 között az ÁBI-ben. 1961-től az Operaház tagja, 1971-től magántáncosnő. 1987–1991 között a Fővárosi Operettszínház balettegy.-ének vezetője. Koreográfusi munkássága előadói pályájának utolsó éveiben kezdett kibontakozni. Eleinte kisebb formátumú, neoklasszikus nyelvezetű baletteket tervezett, majd az operaházi egy. színre vitte első kétfelvonásos koreografiáját is. Balerinaként rendkívüli muzikalitás és drámai kifejezőerő jellemzi Pártay Lilla szerepformálásait, s ezeket az előadó-művészi erényeket koreográfusként is jól kamatoztatja mind cselekmény nélküli egyfelvonásosaiban, mind pedig kétfelvonásos táncdrámájában. A Várnai Nemzetközi Balettverseny bronzérmese (1968), Liszt Ferenc-díjas (1972), érdemes (1977) és kiváló művész (1981).

főbb szerepei: Odette–Odilia (Messzerer: A hattyúk tava); Flavia (Seregi L.: Spartacus); Sylvia (Seregi L.); Lány (Harangozó Gy., majd Seregi L., végül Milloss A.: A csodálatos mandarin); Giselle (Lavrovszkij); Kiválasztott lány (Béjart: Tavaszünnep); Asszony (Imre Z.: Asszonyszerelem – asszonysors). F.K. Elfelejtett keringők (1986); Anna Karenina (1991).


Főoldal | Történetünk | Kurátorok | Galéria | Mecénásaink | Rólunk írták | Súgó
Copyright © 2007

Created by V.C.D. Informatika